https://publioboox.com/termek/ginseng/   

---

A könyv 103 oldalától, egy részlet

Amiért minden történik

                – A nagy program legfontosabb projektje az, amiben ti is részt vesztek – hallották Arkis hangját – ezért a felső szintű testvéreink fogják vezetni a műveleteket. Nem baj, ha nem értetek valamit, majd tőlem kérdezhettek, velem bármit megbeszélhettek. Hét pillanat múlva itt lesz mindenki és megbeszéljük, mik lesznek a következő lépések, mit kérnek tőletek, vagy milyen gondolataitok vannak nektek.

                A székek megteltek lassan, Hajnal mindegyiküket ismerte, de csak Arkisz volt az, akit barátjának mondhatott. A többieket legtöbbször csak a monitoron látta, és ha beszéltek hozzá, a képernyőről küldtek egy-egy mosolyt; neki, a kis idegennek. Talán még az a nő, – aki most majdnem szemben ült vele – állt hozzá közel, vele sok időt töltöttek együtt az évek során. Még egészen kicsi volt, amikor Zemme a barátságába fogadta, pedig már akkor is a hajó nagy tekintélyű tagjának számított. Ő is ösztönösen hozzá menekült, ha félelem gyötörte a sok idegen között, vagy el akart bújni a vad képek elől, amiket a fal nagyságú monitorokon látott. Zemme sem lehetett akkoriban felnőtt még, de mert ő volt az utolsó ősföldről származó embernek a tanítványa, talán a legnagyobb tekintélyű tudósnak számított. A bőre, finomabb volt a többiekénél és Hajnal szerint, ő hasonlított legjobban a földi emberekhez. Megnyugtató barnasága, szép ívű szemeiből áradó érzéki értelem a fiúra is hatással volt. Hajnal finoman meg is lökte a karját, hogy észrevétlenül elterelje bámész tekintetét. Zemme az ilyen legelgető tekintetekhez hozzá volt szokva, mert köztudott volt, hogy minden férfi szerelmes belé. Különös volt ez a rajongás, mert mint a legnagyobb tudású felső vezető, és az ősi vallások nagy hatalmú képviselője, egyedül neki volt joga a legfélelmetesebb ítéletet meghozni; a hibernálást. Az óhazából elindultak közül, már senki sem volt aktív, ők már a fagy birodalmában várták a hazatérést, ahol még remény volt a további életre. A mostani személyzet már mind itt született. Ha a számítások jók, és ha egy új energia-őrület nem száguld át a galaxison, akkor a most élőknek a gyerekeik vezetik majd haza a hajót.

                – Felkészültél kis barátnőm? – szólalt meg Zemme váratlanul.
                – Igen nővérkém, örömmel várom, hogy adhassak is már, ne csak lógjak rajtatok, mint kutyán a kolonc.

                Színes hullám suhant végig az arcokon, nevették, hogy földi hasonlatot használt.

                – És te földi barátunk mit szólsz, hogy nem te választottál, hanem téged választottak? Az álmaidban gyönyörködtél benne, de ezután már jóban-rosszban együtt kell járni az utat: úgyis akarod?

                A fiúnak ez a hang is nagyon ismerősnek tűnt, és mintha egy régi beszélgetést folytatnának, válaszolt.

                – Jól választott! Aki így üli meg a lovat, és így tud nyilazni, azzal a rossz sem lesz annyira rossz.

                – Néhány vizsgálat lesz most, aztán holnap a beavatkozás. Észrevétlen lesz ez számotokra, meg a holnapi is, de nekünk nagyon sok múlhat rajta. Talán minden – tette még hozzá.
                – Egy égi atyának a gyermekei vagyunk veletek, és nálunk is törvény, hogy a vándort segítsd, amíg szüksége van rá, aztán bocsásd útjára – bólogatott a fiú, hogy legyen csak minden úgy, ahogy akarják.

                A szemek megcsillantak, mert ez a kijelentés meglepően érett emberre vallott. Annyira a saját dolgaikkal voltak mindig is elfoglalva, hogy a földi embert csak, mint biológiai lényt vették számításba, de ez a válasz érzelmi húrokat is megpendített.

 

 

Meza a lelki testvér

 

                – Meza úton van – hallották a búra alatt is, de ami azután hangzott el, azt már nem. Lehetett érezni, hogy az információ, amit kaptak, mindenkit felzaklatott, mert zavarodottan magyaráztak egymásnak.

                Hajnal hirtelen fel akart állni, amikor Meza nevét hallotta, de visszafogta magát, mert eszébe jutott, ez egy rögzítőszék, itt legfeljebb a karját tudja mozgatni. Zemme látta a lány indulatát, és értette is talán, mert felemelte az ujját, jelezve, hogy figyelmet kér.

                – Nekik is joguk van részt venni a beszédben – ezt már hallották ott bent is –, szükség lehet a mentális felderítésre, és a legrészletesebb út Hajnalon keresztül vezet.

                – Mikor kaptunk utoljára hiteles gondolatokat a Kőről? – egyik kutató kérdése volt ez, aki a biológián túl szinte semmihez sem értett.

                – Nem tudhatjuk meddig volt a robot közvetlen emberi akarattól vezérelne. Ha Meza belenyúlt a programjába, akkor azt később tárgyaljuk meg.

                – Ha ennyire kritikus a helyzet, kívánatos lenne, hogy a parancsnok részletes képet rajzoljon nekünk. Itt mindenki csak a maga szakterületét ismeri, így állandó bizonytalanság uralkodik közöttünk, nehéz lesz a feladatra koncentrálni.

                – Igen úgy van – helyeseltek többen is.

                – Soha semmi sem titok a hajón, de természetes, hogy mindenki a maga munkájába van beásva, és nem ismeri a környezetét, csak felületesen – állt fel Zemme és az egyik világító falhoz ment. – Én vázolom az apró részleteket, amik most kezdenek jelentőséggel bírni, a parancsnokot ne terheljük ilyen kéréssel. Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy az egyik holdon, amit csak egyszerűen Kőnek hívunk, bányászattal foglakozik néhány fizikus. Az ottani üzemben fel is dolgozzák az anyagot, ami létfontosságú katalizátor az oxigéntermelő készülékeinkben és a hidrogénkészletek feltöltésében is. Meza, mint a hajtóműveket üzemeltető vezető mérnök időnként átrepül a bányákhoz, ellenőrizni a munka tisztaságát, és a robotjavító robotok pontosságát. Azon a holdon nem tartózkodik állandóan ember, ezért ketten szoktak odarepülni, de most egyedül ment. Folyamatos kapcsolatban álltunk vele, úgy kommunikáltunk, mintha itt lenne mellettünk, de két nap óta apró zavarokat jelzett az egészségőr.

                – Akkor miért nem kapcsoltak robotpilótára, és hozták vissza?
                – Először vele akartuk tisztázni az állapotát, de a válasza mindig az volt, hogy minden rendben. Az volt az első nagyon különös észrevételünk, amikor az egészségőr monitorján a két szélső értékig ugrottak a jelek. Ez egy név hallatán következett be mindig. A Nagy programról már az elejétől ő is tudott, de ha beszéltünk róla, ő félrehúzódott, nem akarta megismerni a részleteket, sőt, mintha menekült volna olyankor. Most, amikor beszéltem neki arról, hogy a projekt elkezdődött, és a fiút behozzuk, majd bemutatjuk Hajnalnak, akkor megbolondultak a műszerek. Ahányszor elhangzott a név, mindig zavart jeleztek. Az is gyanús volt, hogy közben semmilyen rendellenesség nem volt, csak valami halvány fedőjel tompította az észlelést, de ha szóltunk hozzá ugyanaz a válasz érkezett: minden rendben. Természetesen bementünk az ottani kommunikációs robot memóriájába, és lekértük az „automatikus rögzítés" adatait.

                – Zemme, engedd, hogy beszéljek vele! –  vágott közbe idegesen Hajnal. – Nincs másik testvére, csak én! Nénének megígértük a hibernálása előtt, hogy mindig jó testvérek maradunk és vigyázunk egymásra. Ha én beszélnék vele, minden tisztázódna.

                – Még nem tudom mi lesz – ebben a pillanatban az óriás monitoron kép jelent meg. – A robot kamerája! – Zemme kezével a képre mutatott, majd hessegető mozdulatokkal próbálta siettetni a látvány mozgását.

                Annyiszor emlegették, de Meza most jelent meg először a képben. Oldalról mutatta a kamera: lassan lépkedett a komp irányába és kezeivel olyan mozdulatokat tett a szemlélők felé, mint amikor az ember csitítgatja a környezetét, hogy nyugi-nyugi, nincsen semmi baj. Egy monoton gépi hang robbantotta szét a csendet.

                – Vészhelyzet az embernél!

                Hihetetlen gyorsasággal termett ott egy ember formájú robot, karjait valószínűtlenül hosszan kinyújtotta maga elé, és az összeroskadó Meza, úgy dőlt a gépi karokba, mint egy zsák. Innentől kicsit más színezetű, de ugyanolyan monoton hang beszámolója kísérte a történéseket, a különleges esetekre is beprogramozott egészségőr hangja.

                – Azonnal a hajóra készülünk.

                 Látszott, ahogy felkapja az ájultat és fellép a komp lenyílt ajtajára. Majd újra a hang. – Belehelyezem a kapszulába… Még kapcsolatban vagyok vele… Hűtés a stabilizáló zónát közelíti.  Megszakadt a kommunikáció vele.

                A holdon maradó kamera még közvetítette, ahogy a komp felemelkedik, majd három pillanat múlva eltűnik a végtelen égen. A teremben mindenki némán nézett az eltűnő jármű után. Zavartak voltak, mert ez az eset nagyon beleillett a közelmúlt statisztikai átlagába. Egyre fiatalabb korban kellett hibernálásba menekíteni az embereket, egyre sürgetőbb volt az új gyógyszer kifejlesztése. Már nem születtek annyian, mint ahányan végleg kiléptek a szolgálatból, félő volt, mire megnyílik a hazafelé vezető út, elfogy a legénység.

                – Ez felvétel volt, több-száz pillanattal ez előttről. A kapcsolat újra létrejön, ha kilépnek a nap árnyékából, mert sajnos a hold éppen most tartózkodik pontosan szemben, a nap túloldalán. – Zemme hangja nyugodtnak tűnt, de az arcának vibráló színei elárulták, hogy legbelül ő is háborog.

                Néhány felvillanás után újra kép jelent meg előttük.
                – Ez ő! – ugrottak fel, akik a kényelmes székekben ültek, nem a burával mozdulatlanságra kényszerítve.

                – Látunk, hallunk benneteket, azonnali jelentést várunk az egészségőrtől!

                – Tudom meddig láttatok bennünket, azóta minden adat stabil – szólt a robot hangja

                – Diagnózis? – Zemme hangja tele volt feszültséggel.

                – A szokásos eltérés a vérképben, de nem akkora mértékű, inkább a hirtelen bekövetkezése a különös.

                – Az elemzésből kiderül valami, ami okozhatta?

                – Csak feltételezés! A négyes típusú stressz.

                Mindenki Zemmére nézett, mintha neki pontosan kellene tudni a kiváltó okot. Hajnal idegesen szorította meg a fiú kezét, és könyörgő tekintettel nézett át a bura falán, várta a választ, mert bármilyen számú stressz érthetőbb lett volna, mint a négyes. De egyáltalán, hogy lehetséges ilyen? Az eddigi esetekben lassú leépüléssel kezdődött a baj, volt, amikor egy egész évig is aktív maradhatott a beteg.

                – Én nem is tudok róla, hogy a KIL4- tünetei már nála is a kettes fázisban voltak, valami más lehet a baj.

                – Valami nem a szokásos az igaz – Zemme egyik orvos felé fordult, aki eddig szinte meg sem rezdült –, de jobb lenne, ha nem én, hanem a pszichológia professzora elemezné a helyzetet, próbálná megerősíteni, vagy elvetni az első diagnózist.
                – A válaszom egyszerű – szólalt meg a prof. csendes nyugalommal. – Igen, lehetséges! Az egészségőr abból a két esetből indult ki, ahol ugyanez történt. Már bizonyított, hogy a hajó legénységének ebben az állapotában végzetes lehet, egy négyes típusú stressz. Szerencse, hogy alig pár pillanat múlva már a nyugalmi állapotig hűtötte a gép, így egyszerű kezeléssel visszaállítható az állapota az egyes szintig és vidáman élhet még az új szer elkészültéig. Bár... – itt megállt és elgondolkodva folytatta – legelőször is a stressz kiváltó okát kell pontosítanunk. Talán most érdemes felsorolnunk, ennek a stressz típusnak a kiváltó okait, mert három ilyen van, amik az eddigi tudásunk szerint ugyanazt az agyterületet aktiválják rendkívüli erősséggel: A legközelebbi társ végleges elvesztése, a második, ha egy másnemű ember hirtelen olyan hatással van az egyénre, hogy az szinte a józan eszét veszti, a harmadik pedig, ha ez a személy elhagyja, esetleg megcsalja. Jó lenne, ha gyorsan tisztázódnának ezek a kérdések, mert vissza kellene térnünk a feladathoz, amiért idejöttünk.

                – Természetesen folytatjuk a munkát, de előbb utána járunk a részleteknek, hogy mire a komp visszér, azonnal elkezdhessék a kezelést. Az egészen biztos, hogy Hajnal neve váltotta ki a hatást...

                – Engedjétek, hogy beszélhessek vele! Valahogy kössetek össze a gondolataival, ti olyan okosak vagytok!

                – Nyugodj meg, ha lehetséges, meg is próbáljuk. Arkis, megtehetjük most? – Zemme hirtelen nagyon elemében volt. – Emelhetünk annyit a hőmérsékletén, hogy az agyhullámok elvezethetők legyenek?

                – Szerintem négy vonást minden kockázat nélkül emelhetünk. Ha bármilyen kis jel mérhető lesz, akkor még egyet, és talán össze tudunk kapcsolódni vele. Hajnal beszédképét is ültessétek erősebb hullámokra, hogy biztosan értsék egymást – majd hozzátette még – és tegyétek érthetővé mindnyájunk számára.
                A kép hatfelé osztódott a falon, és a komp belsejének minden fontos része pontosan látszott. A robot mozdulatlanul bámult kameraszemeivel a pilótaszékben, bár semmi dolga nem akadt, de a repülés csak úgy volt lehetséges, ha valaki ül a vezérlőben. Ezért gyártottak ember formájú robotokat is, hogy azok, ha szükséges, betölthessék az ember szerepét ilyen helyzetekben. Meza élettelennek tűnő teste egy másik képen, a hőmérséklet vonalkái is külön képen egy fénylő ponttal, ami két vonal közt vibrált. Kísérteties volt a csend és a mozdulatlanság, bár a fiún kívül mindenki tudta, hogy őrült sebességgel, a fénysebesség öt százalékával közelednek. Mereven figyelték a fénylő pontot, ami időnként ugrott egyet a magasabb tartományba.
A pszichológus, mintha csak úgy magának tette volna fel a kérdést merengve megszólalt.

                – Az nem lehetséges, hogy Meza ragaszkodása Hajnal iránt több volt, mint tisztán testvéri rajongás? Mert ha nem is lehettek természetes testvérek...

                – Nem, az nem lehet – szaladt ki a szó akaratlanul is Zemméből. Észrevette, ebben a pillanatban nem a tudós, hanem a nő szólt belőle, gyorsan hozzátette – az nem lehet, mert ha tiltott kapcsolatot észleltünk volna, azonnal megszakítottuk volna a viszonyt, és áttervezzük a projektet.

                – Csak hogy kizárjunk lehetőségeket – a prof, érzékelte a válasz hevességét – szinte bocsánat kérően nézett körül.
                – Akkor marad a társ elvesztésének traumája.

                – Jel az embernél – töltött be hirtelen mindent, a robot hangja. – Megerősítést kérek, mert az újabb egy vonalnyi emelés kockázatairól nincsenek ismereteim.

                – Még egy vonalnyi engedélyezve – válaszolt Arkis, majd minden tekintet Hajnal felé fordult.

                A hangok, amik valahonnan távolból, egy lélek mélyéről törtek elő, kivehetetlenül torlódtak egymás után, mintha most akarnának mondatokká összeállni. Egyikük sem tudta értelmezni őket, csak Hajnal arcán futott át időnkén a mosoly, így onnan próbáltak következtetni, hogy a technikán túl, a spirituális szinten az a két ember megérti egymást. Legnagyobb csodálatukra, a bura alatti, mindenki kedvence földi lányka két kezét csuklóban felemelte, és tánclépéseket utánozva az ujjaival, egy dalt zongorázott. Ha nincs rögzítve abban a fránya székben, hát most itt táncolna a tudós emberek előtt, és vidáman énekelne.
                – Hűtsétek vissza gyorsan az én testvérkémet, nehogy valami baja legyen!

                Új színek ragyogtak az arcokon, az emberekből áradó megkönnyebbült beszélgetés zsivaja most különösen hatott, a mindig komor osztály nagytermében. Az utóbbi időben egyre nehezebben viselték, ha valakinél a KIL4 kettes fázisa beigazolódott. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy Mezát nem kell kivonni az aktívak közül, mert ha ő is elmenne, akkor a műszakiak gyakorlati oktatása szinte kilátástalanná válna.

                – Ha most munkához látunk, Meza érkezésére már mindenki szabad lesz, és őt is azonnal kezelésbe vehetjük. – Zemme megkönnyebbülten intézkedett. – Gyere kedves barátnőm, mi most elmegyünk a speciális műtőbe, az embered meg egy ellenőrzésen esik át a piros teremben. Hamarosan mindennel kész vagyunk, és egy pillanatra láthatod is a kedves barátunkat, mielőtt a rehabilitációja elkezdődik. Most mindennek pontosan kell történnie, mert holnap lesz a nagy nap, amikor kiderül, van-e esélyünk a túlélésre, megtermelődik-e bennetek az a fontos molekula?

                A székeik között egy átlátszó fal csúszott fel, elválasztva őket, azután Hajnal és Zemme a többi orvos társaságában elhagyták a helyiséget.

                – No, barátom, most újra ketten maradtunk! Lehet, hogy furcsállod az ülőjárművedet, de erre a szintre nem léphet be más, csak akik szervezetének mikroorganizmus térképe pontosan ismert. Fő a biztonság! – mondta Arkis, majd küldött egy halvány mosolyt, aztán alig észrevehetően elmozdult minden, és ők egy piros, csillogó-villogó szobácskában találták magukat. Ott aztán vaskarok nyúltak a bura alá, kis csomagokat szorítottak a fiú karjához, majd önálló életet kezdtek a fényes valamik. Látszott, hogy vért csepegtetnek pici edénykékbe, majd mindenféle leveket, a végén pedig halkan berregő dobozokba teszik őket. A fiú érdeklődve nézte a szerszámok mozgását, közben Arkisz csevegő hangon beszélt hozzá úgy, hogy ő meg sem tudott szólalni.

                – Nem tudom, Hajnal beszélt-e neked Mezáról? Láthattad, köztük nagyon erős kapocs van. Itt a hajón ők elválaszthatatlanok voltak mindig, mert Néné úgy nevelte őket, mint valódi testvéreket. Úgy látszik, Meza nehezebben tudja feldolgozni, hogy felnőttként szétválnak az útjaik. Senki sem gondolta, hogy ilyen mély sérülést okoz nála a projekt következő állomása. Nemsokára megérkezik a komp, te is láthatod majd, de természetesen egy beszélgetésről most szó sem lehet. Hamarosan visszanyeri az erejét, újra vidám lesz, örülni fog majd neked. A ti sorsotokkal kapcsolatban pedig azt szeretnénk, ha még jó pár holdtöltéig itt maradnátok velünk, majd a szülés után elvinnéd a családod a tieidhez és élnétek a földi ember normális életét. Látom, hogy itt köztünk, még ha annyira szeretjük is, ő csak egy rab madár. Előbb-utóbb tönkremenne, ha erővel itt akarnánk tartani.

                – Az nagyon sok idő! Szétszélednek az állataim és szegény szülém belehal a bánatba, mielőtt hazaérnénk.

                – Nem lesz ott semmi baj, a kutyád hazatereli a jószágodat, okos az. Már majdnem hazaértek, és megvan az mindegyik. Szülédnek meg eláruljuk álmában, hogy mire elolvad a következő hó és nyílni kezdenek a virágok, egy gyerek helyett hármat kap vissza. Mielőtt a többiek visszaérnek, megmutatom neked az otthonod. Nem kell, hogy vágyakozz utánuk, mert majd bármikor megnézheted őket, ha kedved tartja.
                Visszaérve a nagyterembe, Arkisz a világító falra mutatott, amitől megelevenedett egy táj. A dombok, fák, elkezdtek jobbra menetelni, majd amikor megálltak, ott legelészett az ő vagyonkája. Ismerős volt a kijárt út is, ami mentén terelgette őket a kutya, tőlük néhány nyíllövésre látszottak a törzs házai. A szülémet, ha láthatnám, akárcsak egy pillanatra is – gondolta. Erre Arkisz keze küldte a tájat tovább, mire a fiú majd kiugrott a bőréből.

                – Ott a szülém! – A kép egyre nőtt, egy öregasszony látszott, kezében hosszú kötél, aminek a végén kecske vonszoltatta magát, mert szaladás helyett ő a legelést választotta volna.
                – Meghallaná-e ha kiabálnék neki?

                – Hiába kiabálsz, nem hallhatja meg, de ha az álmaiban üzenünk neki, akkor te is szólhatsz majd hozzá.

                Ebben a pillanatban eltűnt a kép és Hajnal széke jelent meg, mellette Zemme. Látszott, hogy fontos dologról lehet szó, mert szinte egyszerre beszéltek mindketten. Észrevették a férfiakat, abbamaradt a beszéd, Hajnal a fiú mellé siklott a székével. A két bura egyesült, újra pár lett belőlük, tekintetük egymásba fonódott.

                – Megtörtént az utolsó előtti lépés, Zemme mindent elmagyarázott. Még a holnapi nagy pillanat, ahogy ő nevezte, és a többit ráhagyjuk a természetre. – A fiú nem szólt, csak alig észrevehetően bólintott.

                A falon két, tenyérnyi tűzpiros kristály elkezdett villogni, majd a robothang szólat meg.

                – Hét pillanat múlva leszállunk.

                Arkis azonnal képet varázsolt a falra. Az ég 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: IGinseng
Ginseng (novellák, versek) - © 2008 - 2024 - megnyilvanulas.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat